A címben szereplő kifejezést nem én találtam ki. Pedig jó lett volna, mert nagyon hatásos. Fogadjátok szeretettel e nyelvi strasszkövet az alábbi videóval együtt. Ezzel kívánok mindnyájótoknak áldott, csodás naplemikkel tarkított, kegyeletteljes karit!

 

  

 

 

 Holt Költők Társasága : A tenger - dalszöveg

 

Milyen szép a naplemente

 

Amit látok minden este

 

Olyan csodás a tenger

 

Amiről álmodom minden éjjel

 

A naplementét ma is láttam

 

A kedvesem nem találtam

 

Nem találtam nem találtam

 

Semmi sem maradt utána

 

A tenger talán elmossa bánatom

 

Ha habjai elnyelnek eljön végre

 

Megváltó halálom

 

 

Egy naplemente

Írta: Velki Luca

2007. november 14

 

Látom ahogy a nap,

Egyre lejjebb halad.

Még utoljára megvilágítja a rétet,

És az eget, azt a kéket.

http://versportal.extra.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=179

 

 

 

 

Naplemente

írta: Edafelicia

 

Vörös naplement´siklik a vízen
Szépséges alkonyban csillámlik
Hullámzó sóhajok végtelenén
Ölelsz, mint vízcseppek a csendet.

Ülünk a parton, hallgat a világ
Csak az élet reszket a vágytól
Lefogom sóváran mozdult kezem
Kivárom, hogy Te akarj engem.


Megjegyzés:
˝Naplemente˝c. képhez

http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=79750

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ha ellenség nem jön,
akkor csak a naplementében
gyönyörködöm" - Egy amerikai
katona Irakban

http://www.ma.hu/page/cikk/ae/0/107830/1

Kántás Balázs
Lovak a tengerparti naplementében

Éjfekete lovak
robognak a parton
nem evilágiak
fenséges árnyékok
mint kósza délibábok
sziluettjük vibrál
gyorsabbak, mint a hullámok
s a partot metsző ár
versenyt futnak a széllel
mi sörényükbe kap
kacagnak e rab léten:
az ő létük szabad
a lemenő nap büszke fénye
előttük meghajlik
patkóik alatt a föveny
parázsként felizzik
vágtatnak rendíthetetlen
egy másik világ felé
nekik nincs lehetetlen
csak e létezés kevés
a horizonton eltűnnek
elnémul futásuk
a nap, mielőtt lemenne
sóváran néz utánuk




A kép illusztráció.

_Maya Babe : Naplemente

mikor a vörösen izzó korong
ezer apró fénye
aranyhídként kúszik át
a tó tükrén,
csodáld
tovatűnő ragyogását
és pihenj meg
csendesen lelkem rejtekén...